Vandál sarkantyú Kisvárdáról

 

1965-ben szórványként került az akkori Vármúzeumba egy ritkának számító, nagy jelentőségű császárkori tárgy. Kisvárda határában, a szántásban Vedres József talált egy 3. századi bronz sarkantyút, amely még évtizedekig az egyedüli, jól azonosítható lelőhelyű sírlelet volt a korszakból Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

A sarkantyú bronzból készült. Nagyméretű, kúpos alakú, hegyes tüskéje a szár legszélesebb pontján lett rögzítve. A tüskét a szártól keskeny vonaldíszek választják el. Szárai közül az egyik ép, a másiknak nagy része hiányzik. Keresztmetszetük ívelt, a középvonalban egy borda látható. A szárak erősen elkeskenyednek, végükön valamikor egy-egy kisméretű gomb volt. Magassága: 9,00 cm, szélessége: 8,10 cm, a szár szélessége: 2,80 cm, a tüske magassága: 3,80 cm.

A sarkantyú egyedisége a tárgyhoz köthető korszak különlegességében rejlik, ugyanis a lelet a császárkori Przeworsk-kultúrához köthető. A kultúra hordozói azok a germán, főként vandál törzsek, amelyek a Kr.u. 2–4. században éltek a római császárkori Barbaricumban. Az észak-északkelet-magyarországi területeken kívül szlovákiai, ukrajnai, romániai lelőhelyeken is kerültek elő nagy számban a kultúrához köthető leletek a Kárpát-medencében, de a kultúra dél-lengyelországi területekről eredeztethető. A kultúrához kapcsolható leletek sok esetben – mint Kisvárdán is – szórványként kerülnek elő, de tártak fel temetőket és településeket is a korszakból. Ezek a germán népek a halottaikat elhamvasztották, a hamvakat urnában helyezték el, vagy egy gödörben szórták szét. A temetkezések mellékletei, mint az ékszerek és a ruházat díszei sokszor megsérülnek így a temetési rítus során. A legjellegzetesebb germán mellékletek mindenképpen a fegyverek (lándzsák, kardok, pajzsok, sarkantyúk), amelyek sokszor összehajtogatva kerülnek az elhunyt maradványai mellé. A sarkantyúk, amelyek a lovas harcmodor elengedhetetlen kellékeinek számítanak, általában párban találhatóak meg a sírokban.

A kisvárdai sarkantyú további történetéhez hozzátartozik, hogy az előkerülés helyén kétszer is sor került hitelesítő és megelőző feltárásra (1992–1993 és 2011). Ezek során azonban egyetlen vandál objektumot sem sikerült azonosítani, viszont a környéken egyedülálló módon, korai szláv település maradványai kerültek elő.

A sarkantyú leltári száma: 67.10.1, lelőhelye: Kisvárda, TV-torony.

 

Felhasznált irodalom:

Istvánovits Eszter: Korai szláv település maradványai Kisvárda határában. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 43 (2001), 165-183.

Hullám Dénes: A Przeworsk-kultúra hamvasztásos temetkezéseinek időrendi vizsgálata a Kárpát-medence északkeleti részén. In: Hadak útján. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete, Budapest 2012, 83-96.

Kapcsolat