A kisvárdai múzeum első – és máig legnagyobb – gyűjteménye a régészeti. Az egykori Vármúzeum az 1950-es években a kisvárdai várban folytatott ásatások miatt alakult, ugyanis meg kellett oldani az ott előkerült jelentős mennyiségű leletanyag helyben való megőrzését és bemutatását. A kisvárdai vár leletanyaga jelenleg is a régészeti gyűjtemény jelentős részét képezi, bár az utóbbi évek megelőző feltárásai számottevően gyarapították azt. Egy ilyen megelőző feltárásnak köszönthetően találtuk meg 2019-ben a város eddigi legrégebbi leleteit egy középső neolitikus településen, ahol az ide tartozó temetőben feltárt elhunytakat „a legidősebb, 7000 éves kisvárdiként” emlegeti a helyi közönség. Az ásatással jelentős mennyiségű festett kerámiaanyaggal is bővült a régészeti gyűjtemény. A Rétközi Múzeum gyűjteményében szerepelnek olyan nemzetközi szaktekintélyek által feltárt leletek, mint például dr. Patay Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori régésze által Fényeslitke határában talált rézkori csőtalpas edények, kovakések. A gyűjtőterületünkön előkerült késő bronzkori raktár- vagy depóleletek széles körben ismertek. A 2017-ben, egy megelőző feltárás során a kisvárdai Darusziget lelőhelyen előkerült arany- és bronztárgyakat tartalmazó kincslelet ugyancsak gyűjteményünket gyarapította. A korábban előkerült leletegyüttesek (Rétközberencs–Paromdomb, Kisvárda–Sziget, Jéke–Gáthegy) magas száma és rendkívül változatos összetétele alapján feltételezhetjük, hogy további kutatásokkal jelentős leletek várnak még megtalálásra. Érdekes vidékünk császár- és népvándorlás kora, de a meginduló keleti néphullámok etnikai meghatározása sem kevéssé feszegetett kérdés manapság. Ismereteink egyre bővülnek a Rétköz avar kori, azaz 6–7. századi történetéről, Kisvárda határából már három település ismert, amely a korai szláv kultúrához köthető. Természetesen nem hiányzik a múzeumbarátok egyik kedvenc korszaka, a honfoglalás kora sem a gyűjteményből, Pap és Döge határából jelentős síregyüttesek kerültek elő.