készítési helye és ideje: Pécs, 1870-es évek

méretei: magasság: 19,2 cm; szájátmérő: 11,3x9 cm; aljátmérő: 6,8 cm;

leltári száma: 78. 7. 8.

Ha valaki a közelmúltban felavatott kisvárdai tájház enteriőrrel berendezett szobájába ellátogat, a bútorokon elhelyezett kisebb-nagyobb, színes, avagy fehér kerámiák között az asztalon egy érdekes, törtfehér színű kancsót is megszemlélhet. Ez az első ránézésre jellegtelen edény többet jelent, mint azt gondolnánk!

Elsőként a készítésének helyszíne üthet szöget a kerámiákban jártasak fejébe: a kancsó aljába még képlékeny korában a ZSOLNAY PÉCS márkajegyet ütötték, amit a 4918 formaszámmal is kiegészítettek. Eddig rendben is lenne, de ez a tárgy nem a világszerte ismert kerámiagyártó cég méltán híres porcelántermékei közé tartozik, hanem a gyár korai, indulása utáni első évtizedeiben (az 1870-es években) folytatott keménycserépgyártó korszakából származik! Utóbbi bizonyítéka az is, hogy máza a készítéséhez felhasznált agyag és a rá felhordott máz tágulási együtthatójának különbözősége miatt másként viselkedik, érthetőbben: a máz a többszörös hőhatás következtében megrepedezik.

Érdemes szemügyre vennünk a kancsó felületének plasztikus ábráit is. Ehhez segítségünkre van Makai Lászlónak, a Rétközi Múzeum alapítójának és első igazgatójának az intézmény általános leltárkönyvébe tett bejegyzése. Eszerint: „Fajansz (?) világos szürkéskrém színű, szecessziós díszítésű. Kiöntőjén bajuszos, szakállas emberarc, nyakán és vállán mindkét oldalán plasztikus rózsaág, alja cikkelydíszes, füle – és itt van egy vastag kereszt formájú rajzocska! – metszetű.” A szecessziós díszítésűnek titulált tárgy férfiportréja kilétének kiderítése is talányos: mivel boroskancsóról van szó (amire a kiöntőcsőrének karakterisztikusabb kiképzése utal, hiszen a vizeskancsóké sokkal kisebb méretű, így azok diszkrétebbek), ebből adódik, hogy a bajuszos férfiarc talán a bor, a jókedv és a vidámság istenének, a római mitológiából ismert Bacchusnak (vagy görög megfelelőjének, Dionüszosznak) kancsónkon megjelenített ábrázolása lehet.

A 19,2 cm magas, szájánál 11,3x9 cm, alján 6,8 cm átmérőjű, ragasztott fülű edényt Makai László vásárolta meg Bodnár Gyuláné kisvárdai nyugalmazott tanítónőtől 1978-ban, az akkor jelentősnek számító 400 forintért, és az a 78.7.8 leltári számmal került a Rétközi Múzeum gyűjteményjegyzékébe.

Páll István