Leltári száma: 2022.1.95.

A háztartásokban kétféle vászonnemű fordult elő: használó és letevő. A lánygyermek kiházasítására gyűjtött vásznakat a letevőben tartották. Ezek jelentős részét a kendők tették ki, de ide tartoztak a kelengyébe készített, kihímezett párnák, párnavégek is. A kisparaszt házában a fölvetett ágyon, díszágyon két sorban általában hat párna, módosabb gazdáknál egy-egy ágyon olykor kilenc párna is magasodott.  A vetett ágy párnái lehettek szőtt, hímzett vagy csipke díszűek, többnyire páronként egyező mintával.  A tiszta szoba felvetett ágyára különösen gazdag hímzéssel díszített párnák kerültek, hímezték finom kereszt és laposöltéssel, valamint száröltéssel is. A hímzés kerülhetett a párnahuzatra is, de gyakran előfordult külön vászondarabra hímzett, díszöltéssel a szárhoz vagy derékhoz toldott párnavég. Az asszonyok párna alapanyagát maguk szőtték, majd a későbbiekben előfordult a vásárolt szőttes, melyet leginkább pamuttal hímeztek, főként piros színnel. A párnák díszítésére szolgáló keresztöltés az öltésfajták közül a geometrikus díszítményekhez kapcsolódik, amikor két vagy több öltés keresztirányban helyezkedik el. Hímeztek a laposöltés két változatával is, aszerint, hogy a szálak részben vagy teljesen egymás mellé sorakoztak.   

A hó műtárgyának választott díszpárnahuzat fehér vászonból készült, piros fekete keresztszemmel hímzett. Gazdagon hímzett, hosszában középen stilizált piros rózsák hatalmas levelekkel, melyeket két csík fog közre. A csíkokon alul-felül stilizált virágok.

A díszpárnát Tóth Lászlóné, kisvárdai lakos ajándékozta a Rétközi Múzeumnak, melyet Dögében házilag készített Nagy Áronné és Nagy Matild.

A díszpárna hossza 52 cm, szélessége 35,5 cm.

Felhasznált irodalom:

Balassa Iván – Ortutay Gyula. Magyar néprajz, Budapest 1979. 377. o.

Magyar néprajzi lexikon. Szerk. Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977–1982. III. kötet. 563. o.