bársony, 207×174 cm,
gyarapodási száma: 295

PARÓCHET

A sátorszentély építésére vonatkozó utasítások között Mózes II. 26. 31–33-nál szerepel a paróchet: „Készíts függönyt kék bíborból, piros bíborból, karmazsinból és sodrott byssusból; kötőmunkával készítsétek azt, kérubokkal. És tedd az arannyal bevont négy sittimfaoszlopra, horgaik aranyból, négy ezüst lábon. És tedd a függönyt a kapcsok alá és vidd be oda, a függönyön belül, a bizonyság ládáját; és válassza el nektek a függöny a szentet a szentek szentjétől…”

A paróchet, azaz a tóraszekrény függönye, már a sátorszentélyben és a jeruzsálemi templomban is arra szolgált, hogy elválassza a frigyláda őrzésére kijelölt helyet, a Szentek Szentjét a sátor, illetve a templom többi részétől, majd később a zsinagógákban a tóratekercset tartalmazó frigyszekrényt a nagy zsinagógai tértől. A paróchet önmagában nem volt szent tárgy, az volt a rendeltetése, hogy védje és szebbé tegye a tóraszekrényt, az Aron Kodesh-t, ahol a tóratekercset őrizték. A paróchet vastag bársonyból készült, melyet kihímeztek. A gazdag és míves hímzés általában tartalmazott egy idézetet vagy tanítást az Írásból, igyekezvén méltóvá tenni a függönyt az őrzött tárgyhoz.

Tisa Be’áv-kor, áv hó 9-én (az év hatodik hónapja), a gyásznapon, amikor mindkét szentély elpusztítására emlékeznek (az elsőt i.e. 586-ban, a másodikat 70-ben pusztították el), a paróchetet félrehúzzák, és Jeremiás siralmait olvassák fel.

Ezen a vörös bársonyból készült parócheten két oroszlán tartja a szövetség két tábláját, rajta a Tízparancsolat kezdő szavai, felette korona, alatta angolul: Albert Klein és neje emlékére adományozták a gyermekeik. Az írás alatt két virágmotívum között Dávid csillag.