papír, 33,6×21 cm, 5 oldal

leltári szám: 69.4.1.

Somogyi Rezsőt jobbára csak patikusként, iskolaalapítóként és ’48-as honvédként ismerik, kevesen tudják, hogy publikált is. Egyik írásának címe: Kisvárda rövid monographiája. A Milleniumra.

Az írás keletkezésének körülményeiről, apropójáról maga a cím árulkodik – a honfoglalás ezredik évfordulójára készült. Ekkor az ország sok településén próbálták hosszabb-rövidebb művekben összefoglalni az adott helység történetét, így nem maradhatott ki sorból Kisvárda sem, amely valóban jelentős múlttal rendelkezett, de Anarcs monográfiáját is összeállította Czóbel Imre, Ajakét pedig Kovács István táblabíró.

A Kisvárdáról szóló mű elkészítésének előzményeiről pontos információt szolgáltat maga a szerző is, aki a kiadvány végén azt közölte: „Kisvárda város képviselőtestületének 1896. april 29-én megtartott gyülése határozata, és a velem együtt megbizott megiró-társ Hrabovszky Guidóval történt megbeszélés alapján összeállitotta: Kisvárdán, 1896. majus 6-án Somogyi Rezső kisvárdai lakos és gyógyszerész.” A szerzőtárs nem más volt, mint Somogyi kortársának, bajtársának, Hrabovszky Rudolfnak a fia, aki ügyvédi végzettséget szerzett, de a földbirtokán is gazdálkodott, később pedig országgyűlési képviselő lett belőle. Most lapozzunk bele a rövid monographiába!

A várostörténeti írás négy fejezete tagolódik, ezek a következők:

• Kis-Várda vidéke a honfoglalás előtt
• Kisvárda és vidéke a honfoglalás után
• Kisvárda a 17-ik század óta
• E század harmadik évtizedében

Amint azt sejteni lehet, az akkor még a többnyire feltáratlan régészeti anyagok hiányában, a legbizonytalanabb az első rész. Jól bizonyítja ezt, hogy magát a kisvárdai várat a rómaiak korára vezeti vissza a patikus. Ő vélhetően Györgyényi Ignác kisvárdai plébános mintegy 30 évvel korábban, a Magyar Sionban megjelent írására alapozta ezt, aki azért datálta a várat a provinciák korára, mert vastagok a falai! Ezután a gyógyszerész a már álló várat szlávokkal népesítette be a honfoglalás idejére.

A következő három fejezetben csak kisebb tévedések vannak, ám annál több pontos adat, tény, információ. Ahogy természetesnek vettük, hogy a honfoglalás előtti időszakról szóló rész a legvitatottabb, úgy vehető készpénznek az, amit a szerző a saját koráról írásba foglal. Ebből a tekintetből az utolsó fejezet kiemelkedő gazdagságú, mintegy adattárként fogható fel.

A 130 esztendeje nyomtatott kiadvány ma is érdeklődésre tarthat számot, nem csupán szerzője, hanem helytörténeti értéke miatt is. A dokumentum 1969-ben dr. Sipos István nyugalmazott tisztiorvostól került a Rétközi Múzeumba.

Azt, hogy eredetileg kié lehetett, mutatja a dedikálás szövege: „Főtisztelendő Berthoty Béni plébános úrnak, nagyra becsülésem és mély tisztelem jeléül, emlékképen a magyar haza milleniuma alkalmából. Kisvárda, 1896. Május 10-én. Somogyi Rezső.”

Ez a kézzel írott ajánlás teszi még becsesebbé a hónap műtárgyát.