terjedelme: 1 lap

anyaga: pergamen

mérete: 41,8x56X5 cm

gyarapodási száma: 318

    Aki hallott már a kisvárdai Somogyi Rezsőről, az tudja, hogy gyógyszerész volt. Ám kevesen rendelkeznek információval arról, hogy miként választotta ezt a hivatást, hol szerzett diplomát és milyen színvonalú munkát végzett. A júliusi hónap műtárgya a második kérdésre ad választ, a másik kettőre más forrásokból ismerjük a válaszokat. Haladjunk a történések időrendjében, hogy eljussunk a hónap műtárgyáig, a címben szereplő okiratig!

    Somogyi János 1818-ban alapította meg Kisvárda első, a megye harmadik gyógyszertárát. A tulajdonos az Arany Oroszlán nevet adta a patikának. A legidősebb fia Rudolf – mint az várható volt  – követte az apja foglalkozását. 1847. augusztus 29-én Somogyi János igazolta, hogy a fia nála töltött három gyakorlati évet, így gyógyszerészsegédnek alkalmas. Ezt a megyei főorvos is megerősítette. Ezek szerint az ifjú gyógyszerésznek készült, ez azonban nem ment minden nehézség nélkül, hiszen a szabadságharcban való részvétele miatt egy ideig bujdosnia kellett, nem kerülhetett a nyilvánosság elé. Derecskéről 1850-ben írott leveléből tudhatjuk meg, hogy minő okok vezették őt – a családi hagyományon kívül – a gyógyszerészi pályára: „Ön küzdelmeim után, tekintve otthoni családi állásunkat, négy állomást statust tűztem ki magamnak és ezek közzül egyet megszerezni, abba belépni mi előbb akarok. ...A négy status, mellynek egyikére úgy mint másikára tellyes lélekkel s önmegadással kész vagyok ez: katona, orvos, gyógyszerész végre haszonbérlő.”

    A levél további részében megindokolja mindegyik pálya előnyeit és hátrányait. A patikusságról ezt írja: „Mi a gyógyszerészséget illeti, legfeljebb csak egy évi praxis kell nekem, s bátran mehetek cursusra és így három év alatt czélt érek, de ollyan czélt, melly szenvedélyem mellett rózsa színben nem virít; …Ha Szülőim jót látnak belőle, mindnyájok iránti szeretetem legyőz engem s áldozatra kész vagyok.” Mindezekből az tűnik ki, hogy Rezső nem teljes jószántából igyekezett arra a pályára, amely mellett végül majdnem élete végéig megmaradt. A keserves indulás után beiratkozott a bécsi egyetemre.

    A közölt diplomát 1852-ben Vindobonában, vagyis Bécsben állították ki latin nyelven, ebből idézünk: „…examen rigorosum di 21. julii anno 1852 nobis institutum et peractum fuit, in qua supranominatus dominus Rudolphus Somogyi primo de herbis, secundo de medicamentis simplicibus, tertio de chemicic et pharmaceucitis operationibus ac quarto de assignatis ipsi praparationibus medicamentorum compositorum dispensatorii…”

    Magyarul: „...július 21-én szigorú vizsgát tartottunk, amelynek során a fent említett Rudolphus Somogyi urat vizsgáztattuk – először gyógynövényekből, másodszor egyszerű gyógyszerekből, harmadszor kémiai és gyógyszerészeti műveletekből, negyedszer pedig az előírt gyógyszerkönyv szerinti összetett gyógyszerek elkészítéséből...”

    Az oklevél bizonysága szerint három személy előtt kellett vizsgáznia Rudolfnak. Az elnök Josephus Schneller dékán volt. Az ifjú megkapta a gyógyszerészet mestere címet. A diplomáról az egykor rajta volt függő pecsét ma már hiányzik.

    A tárgyat a Somogyi család leszármazottja, a fővárosban élő dr. Kirilly Dénes adományozta a Rétközi Múzeumnak 2026 áprilisában, a kisvárdai látogatása alkalmából.

    Az ifjú gyógyszerész miután végzett, hazatért és átvette apja örökét. A Somogyi-féle gyógyszertár működéséről több adat maradt fenn. A Rétközi Múzeum őriz egy naplót, amelybe 1859. május 7-én a következőket jegyezték be. „Somogyi Rudolf úr részére bizonyítvány arról, hogy kezei között lévő gyógyszertár kezdettől fogva úgy kül mint beltartalmára nézve jó karban áll, s, hogy azok tulajdonosai köz megelégedéssel működtek és működnek.”

    Egy 1863-ból keltezett vizsgálati jegyzőkönyvrészlet szerint: ,,…a gyógyszertár mértékre, árszabásra, gyógyszerek jóságára és pontos kiszolgálására nézve, úgy nem különben annak birtokosa tudományos-, szak-, és társalgási-műveltségre, s tudományokbani előhaladásra és nyájas bánás módjára nézve a közel és távolabb eső közönségnél jó hírben áll.”

    Garami Jakab járási főorvos az 1865. évi gyógyszertárvizsgálatról ezt rögzítette: „A megvizsgált gyógyszertár a vizsgálat minden pontjának kellően megfelelő. A gyógyszerész tulajdonos szak avatottsága, szelíd bánása és becsületessége által a köz bizodalmát gyógyszertárával együtt kiérdemelte.”Az is ebben a jegyzőkönyvben olvasható, hogy ,..,a gyógyszertár létezik Szabolcs megyében a Várda mezővárosában a város közép tályán -a tulajdonos saját házában. Czímje az Oroszlán. …A felügyeletet a gyógyszertárra maga a tulajdonos végzi. Gyógyszerészi felügyelőtárs: Somogyi Gyula, okl. gyógyszerész. Segéd: Zboray Béla.”

     Rezső a testvéreivel és a rokonaival vitte a patika ügyeit. Gyula 1857-ben szintén Bécsben szerzett végzettséget, az 1865-ös esztendőben István is gyógyszerészi oklevelet kapott, csak ő Pesten.

   Somogyi Rezső 1903-ban adta el a patikáját. 1907. október 6-án hunyt el.