mérete: 58,2×83,4 cm

anyaga: papír

leltári száma: 70. 4. 5.

Hetven éve tört ki az ’56-os forradalom, majd ezt követően kezdődött meg a szabadságharc. Erre az évfordulóra emlékezve a múzeumunk is aktuális tárgyat választott a hónap műtárgyául.

Kádár János, aki 1956. október 30-án a Nagy Imre kormány államminisztere lett, november 1-jén mondott rádióbeszédében bejelentette a Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulását. November 4-én kora reggel már a Forradalmi-Munkás-Paraszt-Kormány létrejöttét adta tudtul a szolnoki rádión keresztül. Valójában ez egy ellenforradalmi kormány volt, azért alakult meg, hogy „törvényes” kereteket biztosítson a szabadságharc szovjetek általi leveréséhez.

A lakosság meggyőzését a repülőről szétszórt röpcédulákkal és plakátokkal próbálták elérni. Kisvárdán is ledobták A Magyar Néphez című, november 4-re keltezett, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programját tartalmazó plakátot. Ezt Makay László tanár vette fel a Hunyadi utca elején, november 5-én. 1970-ben ajándékozta a múzeumnak.

Az első pontban leszögezték az ország függetlenségének és szuverenitásának biztosítását. Ezt a függetlenségi törekvést erősítette volna meg a nagyméretű plakáton körbe futó nemzeti színű szegély is. Ám ennek ellentmond, hogy a 14. pontban már azt tudatják a lakossággal, hogy szovjet hadsereghez fordultak, hogy az: „… segítsen a reakció sötét erőinek szétverésében.”

November 4-én délelőtt a szovjet páncélosok minden ok nélkül szétlőtték a záhonyi határőrközség laktanyáját, s ennek következtében az ottani katonaság egy része elmenekült, öten meghaltak, nyolc fő megsérült, mintegy hatvan embert elfogtak és a Szovjetunióba vittek. Végül 6-án visszaengedték őket a határon így szabadok lettek, de a szovjet vasutasok átvették az irányítást Záhony és Nyíregyháza közötti szakaszon, Kisvárdán is.

A tizenöt pont után a munkásokhoz, a dolgozó parasztokhoz, az értelmiséghez, a fiatalokhoz és a katonákhoz fordultak, hogy védjék meg a demokráciát. A Szabolcs Szatmár Népe november 4-én tudósítást közölt az MSZMP kisvárdai szervezetének megalakulásáról. A párt járási elnöksége nyilatkozatot tett közé, melyben kimondták: „Az elnökség vezetésével az egész apparátus mélyen elítéli a Sztálin, Rákosi, Gerő és Hegedűs féle politikát. Egyetértünk a magyar szabadságharcosok követeléseivel. Követeléseiket mindenkor a legmesszebbmenőkig támogatjuk. Pártunk központi elnökségével együtt részt kívánunk venni az önálló, független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtéséért és megtartásáért folyó harcban.”

Ekkor még taktikai okokból szabadságharcosoknak nevezték azokat, akiket hamarosan letartóztattak, elítéltek, kivégeztek. A szovjet tankok segítségével hatalomra jutó párt három és fél évtizedig tartó uralma alatt sem függetlenségről, sem szabadságról, sem demokráciáról nem lehetett szó, illetve csak szó lehetett.

November 4-én a Kisvárdai Járási Tanácson szűkebb körű összejövetelt tartottak, ahol közölték a Forradalmi-Munkás-Paraszt Kormány megalakítását, egyben azt, hogy nincs szükség járási- és községi forradalmi bizottságokra. Ezzel lényegében Kisvárdán is lezárult a forradalom és szabadságharc időszaka, a megtorlás következett.