Angyalszobor a Rétközi Múzeum gyűjteményéből

Az adventi időszakban, a Rétközi Múzeum gyűjteményének műtárgyai közül egy különleges kegytárgyat mutatunk be. A térdeplő angyal kék ruhát visel, kezeit a mellkasán összekulcsolja. Szárnyai ezüstösek, haja hosszú, hullámos és barna. Gipszből készült, talapzata sötétzöldre van festve.

A kegytárgyak az egyéni vallásosság áhítatát elősegítő eszközök, kellékek, ilyenek a szentképek, a feszületek, a rózsafüzér és a szenteket ábrázoló szobrok. Az ókorban az istenszobrok nagyon gyakoriak voltak, ezeket általában kultuszhelyek mellett árusították. A kereszténység első századaiban a kegytárgyak tiltottak voltak. A feszületek a Szent Kereszt másolataiként a 4. századtól kezdtek elterjedni, majd később a képek és a szobrok kegytárgyként való használata is jellemzővé vált. Utóbbiak árusítása a zarándok- és búcsújáró helyekkel függött össze. Az egyházi jog szerint a kegytárgyak használata nem tiltott, az egyház gyakran megáldja és búcsúkkal látja el azokat, azonban a megáldott, megszentelt kegytárgyak árusítása nem megengedett, ugyanis a profán célra való használat során a kegytárgyak „elveszítik az áldást”. A katolikus házaknál a vallási élet tárgyai jelen voltak az egész lakótérben, de jellemzően létezett egy kultikusnak számító külön tér, egy „szent sarok”, ide kerültek a szentképek, a feszületek és a szobrok is.

Az angyalok a Szentírás szerint nem nélküli, mennyei lények. Jézus születésekor az Úr angyala viszi az örömhírt a pásztoroknak. Az angyal napjainkban már a karácsonyi ünnepkör elengedhetetlen része. A karácsony szokásaiban és tárgyi anyagában a mágikus, téli napfordulóhoz köthető, kereszténység előtti és a liturgikus hagyományok ötvöződtek. A jelenkor karácsonyi szokásaihoz szorosan hozzátartozó karácsonyfa állítása viszonylag újkeletű hagyomány, megyénkben ugyanis a 19–20. század fordulójától kezdődően terjedt el elsősorban a módosabb, polgári rétegek körében. Az 1950–1960-as évekig, főként a szegényebb családoknál a termőág maradt meg, amely a megújuló természetet szimbolizáló ősi életfa hagyományaként értelmezhető. Sok helyen a házak mestergerendájára, a lámpa mellé kötöztek örökzöld ágakat, amelyekre almát, diót, perecet, csörögét, mézeskalácsot, süteményeket akasztottak. A termőág az ősi képzetek mellett bibliai elemekkel is bővült, ugyanis tetejére keresztet, alá betlehemi csillagot helyeztek, másutt szentképekkel és gyertyákkal is díszítették.

Az angyalszobor magassága: 29,50 cm, talapzata: 8,50 x 12,5 cm. Makay László gyűjtése.

Felhasznált irodalom:

Magyar Katolikus Lexikon (lexikon.katolikus.hu)

Ratkó Lujza: A vallási élet és az ünnepi szokások tárgyai. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészete. Szerkesztette: Ratkó Lujza, Nyíregyháza 2014, 627-678.