A JÁTÉKBABÁKRÓL

A játékbabák gyártásának központja Franciaországban, illetve a németországi Türingiában volt. A babák először fából, majd masszából, papírmaséból, viaszból, az 1830-as évektől porcelánból készültek, a 20. században pedig újabb anyagok, például a celluloid vagy a gumi is felhasználásra került. A babagyártók tehát sokféle anyaggal kísérleteztek, az egyik szem előtt tartott szempont a játékok tartóssága volt, ugyanis a masszákból és papírmaséból készült babák sérülékenyek voltak, a rajtuk lévő festék pedig gyorsan kopott.

A legnagyobb sikere mind a mai napig a fényezetlen, kétszer égetett porcelánból ún. biszkvitből készült babáknak volt. Ezek a babák az 1870-es években jelentek meg először Franciaországban. Nagy sikerük miatt a „francia babákat” rögtön utánozni kezdték Németországban, amely aztán Európa legjelentősebb babagyártó állama lett. A babagyártás kezdetén még a fej minden része porcelánból készült, később azonban a fejekre moherből, majd emberi hajból készült „paróka” került. Sok baba készült mozgatható fejjel, végtagokkal. Testük többi része különböző anyagokból, kelméből, bőrből, fából készült, mégis a leggyakrabban kelme testtel és porcelán végtagokkal kerültek forgalomba.

Érdekesek azok a babák is, amelyek különféle mechanikai szerkezettel voltak ellátva. Főleg a Steiner cég gyártott felhúzható, mozgó babákat. Ezekből napjainkig kevés maradt fenn, a teljesen ép állapotban fennmaradtak pedig nemcsak ritkák, hanem értékesek is.  A készítők természetesen megpróbáltak a gyerekek kedvében járni, így nemcsak élethű babákat terveztek, hanem új technológiát is alkalmaztak: síróbabákat készítettek. A 20. század első feléből származó „síróbabák” szintén nagyon ritkák.

A babákat sokszor művészek, iparművészek (pl.: Kaethe Kruse, Armand Marseille, Emile Jumeau) tervezték. Munkájuk jellegzetes „nyomát” minden általuk tervezett tárgy magán viselte. A régi, de néha az új porcelánbabákat is jelzéssel látták el, mutatva a tervezőt, gyártót, sokszor a sorozatszámot is. Érdekes, hogy ma éppen azok a babák a legkeresettebbek, amelyek gyártásuk idején nem örvendtek túl nagy sikernek.  A kiállításban a modern babák dominálnak, melyeknek a feje már nem biszkvit porcelánból készült, hanem különféle kerámia alapanyagból. Természetesen ilyen babák is készültek számozott fejjel, mi több, az utóbbi időben elterjedt a cégek jelzésének a feji részbe történő bepecsételése is. A modern babák között a „régebbiek” az 1960–70-es évekből származnak, a feji rész megoldása ezeknél is nagyon hasonlít a babagyártás kezdetének rögzítési technikájához (lyukakat csináltak a babák válli részébe és azt varrták oda a kelméből készült testhez).