papír, 14×10 cm

leltári szám: 2025.1.1.

Marczy Géza kiadása

A feladás ideje 1921.

Az elmúlt évben egy papírrégiségekkel foglalkozó cég kínálatából vásároltuk meg ezt a képeslapot. A fotó elkészültének idejét nem tudjuk, a lapot 1921-ben postázták, tehát valamivel ezelőtt készülhetett. A képes levelezőlapoknak kettős funkciójuk van: illusztrációk és történelmi források egyszerre. Fontossá teszi őket az is, hogy általuk láthatja az utókor az egykori városképet.

A kép középpontjában a Kisvárdai Ipar és Kereskedelmi Bank áll. Az épület a 19. század közepén magánházként szolgált, a Kaszinó Egylet is működött benne, majd 1886-ban a frissen alakult bank tulajdonába ment át. A banki funkciót máig jelzi a homlokzaton lévő méhkas. Ettől kezdve az építményt csak Iparbankként, vagy vezérigazgatója, Diner Gyula után Diner-bankként emlegették, noha a pénzintézet csak bizonyos helyiségeket használt. A létesítmény déli- és keleti oldalában, mely a korabeli piac felé nézett, üzletek, boltok ablakai, kirakatai, portékái csábították a vásárlókat, mint ahogy ezen a lapon is olvasható: Bencs Mihály és Fia mészáros és hentes, illetve Eperjessy. 1893-ban a tulajdonosok a kisvárdai Szénási János építészmester tervei alapján bővítették az épületet, mely így eklektikus stílust kapott. A földszinti üzletek továbbra is kínálták árucikkeiket. A bank az 1948-as államosításáig betöltötte hivatását. A szocializmus éveiben többféle módon hasznosították az ingatlant, 1990-től a városi könyvtár szolgálja benne a közösséget

A képeslapon látható még az ún. nagyvendéglő emeletes épülete. Ezt Eisenberger Dávid haszonbérlő építette. 1859 októberében igazolták neki, hogy a Flórián téri vendégfogadó falaira „a tető felhuzathatik a mint is az már 8. napok ólta eszközöltetik.” Az épület még 1860-ban sem volt teljesen kész, de Csizsák Boldizsár kibérelte, így a Kaszinó Egylet is beköltözött áprilisban.

Az emeleten volt az étkezőterem, de a vendéglátáson és a szállásadáson kívül másra is szolgált. Ez volt a színjátszó tere a városba érkező társulatoknak. Jó időben az udvaron, rossz esetén a nagyteremben építették meg a színpadot. Itt zajlottak a táncvigalmak, bálok, ünnepi események. A színházteremben vetíthették filmjeiket a vándor kinematográfusok is. 1898-ban a nagyvendéglőhöz új, földszinti szárnyat építettek.

Az épület az évtizedek alatt különböző tulajdonosok kezében és bérlők használatában volt. 1948-ban már Erzsébet szállodának nevezik. 1949-ben államosították, s ez követően több funkciót kapott. A könyvtár három helyisége 1954 első napjaitól már a kultúrházként működő ingatlanban fogadta az olvasókat. Az ötvenes években itt működött a még nem önálló zeneiskola is. A földszinten üzletek voltak. 1968. november 15. éjjelén, mivel előzőleg a megüresedett élelmiszerbolt utcai portáljait kivették, az épület tartófalai összeomlottak, az emelet egy része leszakadt, a tetőzet egy része berogyott, az épület életveszélyessé vált. 1971 júliusára elbontották. A Piac tér 3. sz. alatti helyen az ún. olajos áruház és lakótömbök épültek.